--- <<< NeSztike >>> ---

Volt két kedvenc pulcsim, szerettem, agyonhordtam, agyonmostam őket. Összementek, kibolyhosodtak, tárolódtak évekig a szekrényemben, majd nemrég egy nagy elhatározás után átlényegültek párnává... Hárman lettek, három testvér: egy csíkos, egy egyszínű és a harmadik - a legnagyobb - a kettő kombinációja, amit az ujjakból készítettem. Íme az első párna:

Nehéz volt feltörni és kinyerni belőle a finom kókusztejet, még nehezebb volt lefejteni a csonthéjról a húsát, de megérte. Aztán nézegettem az érdekes, vaskos dióhéjat, és nem volt szívem kidobni. Végül ez lett belőle....

Ezúttal egy kinőtt miniszoknya lett áldozata a böködésemnek. A derekán lévő csatos öv csak úgy kínálgatta magát, hogy egy nyári táska vállpántja szeretne lenni. A cipzár és a bélés bevarrása még nagyon amatőr, de táskamániás 11 évesemet ez a tény nem nagyon izgatta fel, azonnal lecsapott rá és telepakolta. :-)

Fiamnak megtetszett a mobiltokom, és rögvest bejelentette igényét, hogy neki is kellene egy új, méghozzá olyan, amiből alul kilóghat a fejhallgató csatlakozója. Nosza, varrtam oda egy gomblyukat, és hogy ne legyen olyan egyhangú sötétkék, egy kicsit kihímeztem. A napsugaras színeket a megrendelő választotta. :-)

Ő Jocó, a kígyó. 2 m hosszú, és szivaccsal tömtem ki.  Leánykám ágyában "lakik", a fal mellett nyújtózik végig. Ez a legelső foltoskodásom. Rengeteg maradék ringy-rongyot őrizgetek évek óta, még azokból az időkből, amikor gyeses kismamként sokat varrogattam a kicsiknek és néha-néha magamnak. A rongyosdoboz fedelét már alig tudtam lecsukni, ezért úgy gondoltam valamit kezdenem kellene a tartalmával.  Jocó nemcsak színes és vidám játék, de arra is "vigyáz", hogy ne potyogjon be az ágy mögé hajcsatt, használt papírzsepi, csokipapír, gyöngy, ceruza, Kinder-figura, és még sorolhatnám hányféle vicik-vacak, amiket természetesen én szoktam kihalászni az emeletes ágy alól, hacsak nem végezte már előbb a porszívó gyomrában.