Ha az ember a város közepén lakik egy öreg emeletes házban és madárcsicsergést hall, az külön ünnep-számba megy. Régebben még voltak a mi kis - akkor még - bérházunk eresze al att, vagy függőfolyosók alsó szegletében fecskefészkek, és a szomszéd nénivel felváltva etettük a rigókat, így minden reggel madárcsicsergésre ébredhettünk. Csakhogy ma már nem szeretjük a falon, és a fészek alatt a fecskekakit, a tulajdonosok kifestették a házat, az ereszt kijavították, a világítóudvar tetejét bedrótozták, a madarak pedig sajnos elköltöztek. Szerencsére azért a szomszédos sétányról áthallatszik némi madár-koncert, de nagyon kell fülelni. A minap, amint az egyik kedvenc blogomon bóklásztam, helyes kis textilmadárkákat találtam. Az én madaraim énekelni ugyan nem tudnak, de a sok vidám színben pompázó filc-szárnyas, igencsak jókedvre derített. :-)
