--- <<< NeSztike >>> ---

Szóval az úgy volt, hogy zenetáborba mentek a gyerekek. No, ez eddig rendben is volna, csakhogy a kisebbik gyermekem kezdeti nagy lelkesedése gyorsan alábbhagyott, mikor rádöbbent, hogy most bizony egy teljes hétig máshol alszik. Ajjjjaj! Már előre honvágya volt, és pityergett is időnként, - "Ho-ho-hogy fogom én ezt kibihihihirniiiii nélkületek??" - de azért nem adtuk fel! :-) A bátyja nagy komolyan, felnőttesen gondjaiba vette a kicsit, szerencsére sikerült elintézni, hogy egy szobában aludjanak. Első két nap még jöttek a telefonok.... csak hallani akartuk a hangod címszóval, aztán már csak egy jó éjt sms-t kaptam, és végül, mintha elvágták volna, semmi.... Na, ezen a "hirtelen" változáson most meg én csodálkoztam, és menten aggódni kezdtem: mi lehet velük? Elvesztették a telefont, vagy a tanárok begyűjtötték a mobilokat? Esetleg olyan jól érzik magukat, hogy nem is gondolnak haza??? Jellemző módon persze ez a lehetőség jutott legutoljára eszembe! :-)) Végül kisül...

Ő Jocó, a kígyó. 2 m hosszú, és szivaccsal tömtem ki.  Leánykám ágyában "lakik", a fal mellett nyújtózik végig. Ez a legelső foltoskodásom. Rengeteg maradék ringy-rongyot őrizgetek évek óta, még azokból az időkből, amikor gyeses kismamként sokat varrogattam a kicsiknek és néha-néha magamnak. A rongyosdoboz fedelét már alig tudtam lecsukni, ezért úgy gondoltam valamit kezdenem kellene a tartalmával.  Jocó nemcsak színes és vidám játék, de arra is "vigyáz", hogy ne potyogjon be az ágy mögé hajcsatt, használt papírzsepi, csokipapír, gyöngy, ceruza, Kinder-figura, és még sorolhatnám hányféle vicik-vacak, amiket természetesen én szoktam kihalászni az emeletes ágy alól, hacsak nem végezte már előbb a porszívó gyomrában.