Szóval az úgy volt, hogy zenetáborba mentek a gyerekek. No, ez eddig rendben is volna, csakhogy a kisebbik gyermekem kezdeti nagy lelkesedése gyorsan alábbhagyott, mikor rádöbbent, hogy most bizony egy teljes hétig máshol alszik. Ajjjjaj! Már előre honvágya volt, és pityergett is időnként, - "Ho-ho-hogy fogom én ezt kibihihihirniiiii nélkületek??" - de azért nem adtuk fel! :-) A bátyja nagy komolyan, felnőttesen gondjaiba vette a kicsit, szerencsére sikerült elintézni, hogy egy szobában aludjanak. Első két nap még jöttek a telefonok.... csak hallani akartuk a hangod címszóval, aztán már csak egy jó éjt sms-t kaptam, és végül, mintha elvágták volna, semmi.... Na, ezen a "hirtelen" változáson most meg én csodálkoztam, és menten aggódni kezdtem: mi lehet velük? Elvesztették a telefont, vagy a tanárok begyűjtötték a mobilokat? Esetleg olyan jól érzik magukat, hogy nem is gondolnak haza??? Jellemző módon persze ez a lehetőség jutott legutoljára eszembe! :-)) Végül kisül...