--- <<< NeSztike >>> ---

Fiamnak egy zsiráfos..... .....öcsémnek egy békás. :-)

Ezúttal egy kinőtt miniszoknya lett áldozata a böködésemnek. A derekán lévő csatos öv csak úgy kínálgatta magát, hogy egy nyári táska vállpántja szeretne lenni. A cipzár és a bélés bevarrása még nagyon amatőr, de táskamániás 11 évesemet ez a tény nem nagyon izgatta fel, azonnal lecsapott rá és telepakolta. :-)

Fiamnak megtetszett a mobiltokom, és rögvest bejelentette igényét, hogy neki is kellene egy új, méghozzá olyan, amiből alul kilóghat a fejhallgató csatlakozója. Nosza, varrtam oda egy gomblyukat, és hogy ne legyen olyan egyhangú sötétkék, egy kicsit kihímeztem. A napsugaras színeket a megrendelő választotta. :-)

Ezt a régi-régi fadobozkát Dédnagymamám testvére használta varrócérnák tárolására, tőle maradt rám. Én is a gépselymeimet tartom benne. Nemrég a fejembe vettem, hogy felújíttatom restaurátor húgommal, bár így kopottan is megvan a maga bája. Utoljára még lefotóztam kopottan, aztán meglátjuk mi lészen belőle. :-)

Elkészültek az első próbálkozásaim: táskák, mobil- és irattartók. Hááát, nem valami szép a kivitelezés, még bőven van mit gyakorolni. :-) A fehér táska alja nem ilyen asszimetrikus, mint ahogy képen látszik, csak nem igazgattam ki rendesen a fotózáshoz. Még ezt is gyakorolni kell! :-)

Ő Jocó, a kígyó. 2 m hosszú, és szivaccsal tömtem ki.  Leánykám ágyában "lakik", a fal mellett nyújtózik végig. Ez a legelső foltoskodásom. Rengeteg maradék ringy-rongyot őrizgetek évek óta, még azokból az időkből, amikor gyeses kismamként sokat varrogattam a kicsiknek és néha-néha magamnak. A rongyosdoboz fedelét már alig tudtam lecsukni, ezért úgy gondoltam valamit kezdenem kellene a tartalmával.  Jocó nemcsak színes és vidám játék, de arra is "vigyáz", hogy ne potyogjon be az ágy mögé hajcsatt, használt papírzsepi, csokipapír, gyöngy, ceruza, Kinder-figura, és még sorolhatnám hányféle vicik-vacak, amiket természetesen én szoktam kihalászni az emeletes ágy alól, hacsak nem végezte már előbb a porszívó gyomrában. 

A május a mi családunkban a szülinapok és névnapok dömpingjét jelenti. Szinte mindenkinek van valamilyen ünnepelni valója. Férjemnek, fiaimnak, testvéreimnek, sógoromnak, sógornőmnek, unokatesónak, keresztanyának, nevelőanyának, dédapának,... még felsorolni is sok. 14 családi esemény! Akár minden másnap bulizhatnánk, ha tehetnénk, de mivel nem tehetjük, igyekszünk össznépi köszöntésben részesíteni az ünnepelteket. Idén - legnagyobb örömömre - ismét főszereplő volt az epertorta, anyukám műve, kettő is készült belőle. Régebben a nagymamám alkotta ezeket az epres csodákat, de a sütője már nem a régi, megég benne a piskóta alja, így aztán évekig nélkülöznünk kellett ezt a finom tortát. Isten éltessen minden ünnepeltet! :-))